„Sokan sajnos elsősorban az emberi erőforrások leépítésének lehetőségét látják az új technológiában, pedig elég, ha csak egyetlen versenytárs a meglévő erőforrásainak felerősítésében alkalmazza az AI-t és máris piacot veszítenek.” – Kiss Konrádot, az AI Origo AI igazgatóját kérdeztük globális és hazai AI trendekről, személyes tapasztalatairól, és arról, milyen pályázatokat látna legszívesebben a versenyen a STRIX Award zsűritagjaként. 

Ön szerint melyik az a szektor, ahol a legnagyobb hatást gyakorolja az AI?

Jellemzően először azokra a szektorokra gyakorol jelentős hatást az AI, amelyek aktívan alkalmazzák az innovatív technológiai megoldásokat. Ilyen az informatika, az egészségügy és a gyártás. A pénzügyi szektor is ilyen, de azok a szektorok, ahol kevés nagy szereplő található gyakran a gyors, ám sekély integrációt részesítik előnyben, mintsem a folyamatok újragondolását helyeznék előtérbe. A korai bevezetés ritkán jelent mély, a folyamatokat érintő átalakulást. Az AI valós hatása nem pusztán az innovációs nyitottságtól függ, hanem attól is, hogy az adott szektor mennyire adatvezérelt, és milyen szabályozási vagy piaci korlátok befolyásolják az alkalmazását. Az egészségügy például hatalmas potenciállal bír, mégis lassabban halad.

Véleménye szerint a magyarországi cégek hol állnak és hogy haladnak az AI alkalmazása terén?

Egyértelműen látszik a nyitottság, a cégek felismerték, hogy a piacaik újra fognak rendeződni és egy jobb pozícióhoz most kell megtenni a megfelelő lépéseket. Ritkább az a vállalkozás, akinél ez belső folyamatainak megfelelő strukturálásával is társul. A nagyobb cégeknél a belső működési folyamatok óvatos, átgondolt stratégiát támogatnak. Sokan – nagy szereplők még a pénzügyi szektorban is – sajnos elsősorban az emberi erőforrások leépítésének lehetőségét látják az új technológiában, pedig elég, ha csak egyetlen versenytárs a meglévő erőforrásainak felerősítésében alkalmazza az AI-t és máris piacot veszítenek. Sokan lehetőségnek értékelik itthon is az új technológiát. Pedig ez nem egy lehetőség, hanem a túlélés kulcsa.

Egy pályázó szemszögéből miért lehet fontos, hogy egy ilyen versenyre nevezzen?

Elsősorban azért látom fontosnak, mert segít a többieknek jó példákat követni. A díjazás nem csak az elismerés lehet, hanem a további hazai fejlődés katalizátora is. Inspirál és összeköt. Nagyon várom, hogy új történeteket megismerhessek, biztos vagyok benne, hogy sok értékes gyémánt működik hazánkban, amelyekről még nem is hallottunk.

Milyen pályázatokat látna szívesen a versenyen?

A megoldások, amelyek körbe vesznek minket sokrétűek, de az igazán értékteremtő megoldások ezek integrációjával, hybrid megoldásokként fognak születni. Most, hogy szubjektív döntéseket is képesek vagyunk automatizálni, azt remélem, hogy lesznek olyan deep tech megoldások, amelyek utat mutatnak számunkra abban, hogy hogyan kell ezt a technológiát jól integrálni és használhatóvá tenni és talán példát mutatnak nekünk abban, hogy ez az új technológia miként segíthet a folyamatainkat az alapoktól újragondolni.

Mikor találkozott először AI-jal?

A kifejezés jelentése folyamatosan változott az utóbbi évtizedekben. Az első talán egy A* útkereső algoritmus integrálása volt egy videójátékba a 90-es években, 2000-ben kidolgoztam egy nyelvet virtuális robotok vezérlésére egy globális szimulációhoz majd 2003-ban virtuális személyi asszisztenst építettem. Valamikor 1996 és 2003 között találkozhattam vele. Nehéz megmondani, hogy pontosan mikor, hiszen, ami akkor AI fedőnéven futott, az a mélytanulás térhódítása után már nem igazán számít annak.

Van-e személyes kedvenc AI megoldása?

Nagyon szeretem az Anthropic Claude Code megoldását. A Google Gemini 2.5 Pro modellje szerintem bámulatos és a NotebookLM (tartalomból audio beszélgetés generálása) örök favorit. A Midjourney-nek a kezdetektől előfizetője vagyok és egyre inkább a Sunora hagyatkozom, ha szeretnék valami olyan zenét hallgatni, ami a hangulatomhoz illeszkedik.

Mi a leggyakoribb tévhit az AI kapcsán?

Tévhit az, hogy az AI gondolkodik. Az intelligencia fogalmát és a gondolkodásra való képességet egy kicsit összekeverjük. Az LLM-ek képessége az emberi kommunikációra egy olyan helyzetbe állít minket, amelyben még nem voltunk; valaki beszél velünk, aki nem ember. Akaratlanul is emberi jellemzőkkel ruházzuk fel és sajnos ezt erősítik az LLM szolgáltatók, akik szerint az ügynök éppen gondolkodik, nem pedig további tokeneket generál a kontextus kidolgozásához, ami valóban kevésbé jó választás lenne felhasználói élmény oldalról.

Van egy mém, amelyben az AI téved és a konklúzió az, hogy ez nem fenyeget egy adott állást, hiszen nagyon buta eredménnyel tér vissza egy triviális feladatra. Ha ezt a hihetetlen fejlődést nem extrapoláljuk a jövőbe és hype-nak minősítjük, akkor alábecsüljük a technológia valódi jelentőségét. A mai hibák nem a képességek felső határát jelzik, hanem a fejlődés aktuális állapotát.

A legnagyobb tévhit tehát az, hogy az AI vagy túl okos, vagy túl buta – miközben egyik sem igaz. Az AI jelenleg nem gondolkodik, de gondolkodásra kell, hogy késztessen minket. Újra kell tudnunk értelmezni, hogy mit jelent a tudás, a döntés és a kreativitás holnap, amikor ezeket automatizált folyamatokba tudjuk építeni.